H.P Lovecraft: A n�vtelen v�ros

Mikor a n�vtelen v�rashoz k�zeledtem, r�gt�n tudtam, hogy el van �tkozva. Holdf�nyben utaztam egy kisz�radt, iszony� v�zmos�sban, �s �gy pillantottam meg messzirol f�lelmetesen elomagasodni a homokb�l, ahogy egy holttetem tagjai emelkedhetnek ki a sebt�ben emelt s�rhant al�l. F�lelem sug�rzott az �z�nv�z e kort�l sz�rke t�l�loj�nek, a legr�gibb piramisok eme os�nek minden k�v�bol, engem pedig valami l�thatatlan ero igyekezett tasz�tani tole, �s parancsolta meg nekem, hogy h�z�djak vissza az antik �s s�t�t titkokt�l, amiket m�g senki emberfia nem mer�szelt megpillantani.

M�lyen az arab sivatag belsej�ben ter�l el a n�vtelen v�ros, romba dolten �s n�m�n, alacsony falait szinte m�r eltemette a sz�molatlan �vek homokja. �gy kellett ennek lennie akkor is, mielott Memphiszt megalap�tott�k, s mikor Babilon t�gl�i m�g ki sem voltak �getve. Nincs egyetlen, m�goly r�gi legenda sem, amely nevet adna neki, vagy eml�kezne r�, hogy valaha is �let t�lt�tte be; de sz�jr�l sz�jra j�r a suttog�s a t�bort�zek k�r�l, �s �regasszonyok mormolnak r�la a sejkek s�tr�ban, �gyhogy minden t�rzs ker�li, an�lk�l hogy pontosan tudn�, mi�rt. Ez a hely volt az, amirol az or�lt k�lto. Abdul Alhazred �lmodott aznap �jjel, mielott megmagyar�zhatatlan dal�t �nekelte:

"Meghalni nem halhat meg az, Mi �r�kk�tig �ll, Sz�ml�latlan korok sor�n Eny�szik - a Hal�l"

R� kellett volna j�nn�m, hogy az arabok j� okkal ker�lik a n�vtelen v�rost, m�gis dacoltam vel�k, �s kivonultam tev�men az ember nem j�rta sivatagba. Egyed�l �n l�ttam ot, ez�rt egyetlen emberi arcra sem v�sodtek r� a borzalom oly irgalmatlan von�sai, mint az eny�mre; ez�rt nem reszket ilyen sz�rnyus�gesen senki m�s, ha az �ji sz�l megz�rgeti az ablakokat. Mikor r�akadtam az �r�k �lom rettento csendj�ben, dermesztoen n�zett re�m a hideg holdf�nyben a sivatagi hos�g k�zep�n. �s amint viszonoztam tekintet�t, elfeledtem a megtal�l�sa miatt �rtett diadalm�mort, �s meg�ll�tottam a tev�met, hogy bev�rjam a virradatot.

�r�kig v�rtam, m�g az �g keleten sz�rk�re sz�nezod�tt, a csillagok elhalv�nyultak, s a bizonytalan dereng�s aranysugarakkal �vezett r�zs�s p�rr� v�ltozott. Ny�g�st hallottam, �s egy homokt�lcs�rt l�ttam mozogni az osr�gi k�vek k�z�tt, hab�r az �g der�lt volt, �s a messze ny�jt�z� sivatag nyugodt. Azt�n hirtelen a t�voli, kihalt l�t�hat�r f�l� emelkedett a nap f�nylo szeg�lye, amit a k�l�n�s homokt�lcs�ren kereszt�l pillantottam meg, s l�zasan izgatott �llapotomban �gy v�ltem, mintha valahonnan a messzi m�lys�gb�l f�m zeneszersz�mok hangj�t hallan�m, melyek a f�lkelo tuzkorongot k�sz�ntik, ahogyan Memn�n a N�lus partj�n. A f�lem csengett, s a fant�zi�m d�ltan kavargott, mikor lassan elind�tottam tev�met a n�ma v�ros fel�, amit egyed�l �n l�ttam a haland�k k�z�l.

F�l-al� v�ndoroltam a h�zak �s terek form�tlan alapk�vei k�z�tt, sehol sem tal�ltam azonban faragv�nyokat vagy feliratokat, melyek azokr�l az emberekrol adtak volna h�rt, akik oly sok idovel ezelott ezt a v�rost �p�tett�k �s lakt�k - m�r amennyiben emberek voltak egy�ltal�n. A hely �dons�ga elviselhetetlen volt, s forr� v�gy �bredt bennem, hogy valami jelet vagy utal�st tal�ljak, ami bizony�tan�, hogy a v�rost hajdan val�ban emberi l�nyek emelt�k. Voltak a romokban bizonyos ar�nyok �s dimenzi�k, amik nagyon nem tetszettek nekem.

Sok szersz�mot hoztam magammal, �s sokat �stam az eltunt �p�letek falai k�z�tt, de csak lassan haladtam, �s semmi fontos nem ker�lt napvil�gra. Mikor visszat�rt a hold �s az �jszaka, hideg szelet �reztem, ami �j f�lelmet hozott mag�val, �gyhogy nem mertem tov�bb idozni a v�rosban. Amikor elhagytam az osi falakat, hogy nyugov�ra t�rjek, susogva s�hajtoz� homokt�lcs�r t�madt m�g�ttem, mely besz�guldozta a sz�rke k�veket, noha a hold ragyog�an s�t�tt, s a sivatag teljesen nyugodtnak tunt.

Hajnalban egy sor borzalmas r�m�lomb�l �bredtem, s a f�lem csengett, mintha valami f�mes csattan�s ut�rezg�s�t hallan�. L�ttam, ahogy a napsugarak roten kereszt�lragyognak a n�vtelen v�rosban a kis homokt�lcs�r utols� �rv�nyein, �s minden �zemben �reztem a t�j f�lelmetes n�mas�g�t. Megint bemer�szkedtem a v�szterhes romok k�z�, melyek �gy rajzol�dtak ki a homokr�teg alatt, ak�r a takar�ja alatt megb�v� emberevo �ri�s, �s ism�t csak hi�ba kutattam �s�mmal egy elfelejtett n�p eml�kei ut�n. D�lben kipihentem magam, d�lut�n pedig sok idot t�lt�ttem azzal, hogy rekonstru�ljam a falak, az egykori utc�k, a csaknem nyomtalanul eltunt �p�letek k�rvonalait. Elk�pzeltem egy korszak minden pomp�j�t, mely oly m�rhetetlen�l r�gi, hogy m�g a k�ldeusok sem eml�keznek r�, s az El�tkozott Sarnathra gondoltam Mnar f�ldj�n, mikor az emberis�g m�g ifj� volt, meg �b v�ros�ra, amit sz�rke k�vekbol faragtak ki az elso ember sz�let�se elott.

Hirtelen egy olyan helyre bukkantam, ahol a szikl�s alapkozet csupaszon a homoktakar� f�l� emelkedve alacsony szirtfalat form�lt, �s itt �r�mmel pillantottam meg azt, amit a v�rost �p�to, �z�nv�z elotti n�p �jabb nyomainak v�ltem. Egy�rtelmuen l�tszott, hogy a szirtfalat kis, alacsony �p�t�su koh�zak vagy szent�lyek homlokzata alkotja, melyeknek belseje oly hihetetlen�l r�gi korszakok titkait rejtheti, hogy kisz�molni is neh�z lenne, �mb�r a homokviharok m�r r�g elpuszt�tottak minden faragv�nyt �s dombormuvet, ami eredetileg a k�lso falakat d�sz�thette.

A k�zelemben l�vo �sszes s�t�t ny�l�s igen alacsony volt, �s homok t�mte el oket. �s�m seg�ts�g�vel szabadd� tettem egyet, �s bem�sztam; f�kly�t is vittem magammal, hogy ler�nthassam a leplet az odabent szunnyad� titkokr�l. Mikor bejutottam, l�ttam, hogy a barlang val�ban templom lehetett egykoron, �s megpillantottam annak a n�pnek az egyszeru szimb�lumait, amely itt �lt �s im�dta isteneit, mielott a sivatag sivatagg� lett. Sz�mos furam�d alacsony, primit�v olt�rt, oszlopot �s falif�lk�t tal�ltam, �s b�r szobroknak �s fresk�knak nyoma sem volt, r�bukkantam n�h�ny saj�tos k�re, amiket mesters�ges eszk�z�kkel k�l�nb�zo szimb�lumokk� alak�tottak �t. A sziklaterem alacsonys�ga roppant k�l�n�snek �reztem, mert t�rden �llva is alig b�rtam felegyenesedni, a helyis�g �sszter�lete azonban olyan nagy volt, hogy f�kly�m egyszerre mindig csak egy r�sz�t tudta bevil�g�tani. Az egyik legh�ts� zugban kellemetlen borzong�s fogott el, mert bizonyos olt�rok �s k�vek borzalmas, visszatasz�t� �s megmagyar�zhatatlan fajt�j�, elfeledett szertart�sokat sugalltak, s egy pillanatra eltunodtem rajta, mif�le emberek �p�thettek �s haszn�lhattak egy ilyen templomot. Mikor mindent megtetettem, amivel csak a hely szolg�lhatott, visszam�sztam a szabadba; moh� v�gyat �reztem, hogy mindent l�ssak, amit a t�bbi szent�ly tartogathat.

Esteledett m�r, �m a k�zzelfoghat�, t�rgyi eml�kek, amiket l�ttam, ink�bb a k�v�ncsis�gomat ajzott�k fel, mint a f�lelmemet, �gyhogy nem menek�ltem el a hold hossz� �rny�kai elol, melyek olyannyira megr�m�tettek, mikor elosz�r pillantottam, meg a n�vtelen v�rost. A f�lhom�lyban szabadd� tettem egy m�sik ny�l�st, �s bek�sztam rajta egy �jabb f�kly�val a kezemben. Itt m�g t�bb megmagyar�zhatatlan kore �s szimb�lumra bukkantam, de semmi konkr�tabbat nem tal�ltam ann�l, amit a m�sik szent�ly tartalmazott. A terem ugyanolyan alacsony volt, �m szukebb, �s egy nagyon keskeny j�ratban v�dod�tt, amit balj�s �s rejt�lyes falif�lk�k szeg�lyeztek. �pp ezeket a f�lk�ket vizsg�ltam, mikor odakint a sz�l s�v�lt�se �s tev�m r�m�lt bog�se t�rte meg a csendet; ki kellett sietnem, hogy ut�nan�zzek, mi ijeszthette meg a hus�ges �llatot.

A hold s�padt f�nnyel s�t�tt az �don romokra, s egy suru homokfelhot vil�g�tott meg, melyet eros, de m�r lankad�f�lben l�vo sz�l kavart fel a szemk�zt h�z�d� szirtfal ment�n. Tudtam, hogy ez a huv�s, homokkal elegyes sz�l r�m�tette meg a tev�t, �s m�r azon voltam, hogy kik�ssem valami m�s helyre, ami jobb v�delmet ny�jt neki, mikor v�letlen�l f�ln�zve �szrevettem, hogy a szirtfal f�l�tt teljesen mozdulatlan a levego. Ez megd�bbentett �s kiss� meg is ijesztett, de azonnal eszembe jutottak a hirtelen felt�mad�, behat�rolt kiterjed�su szelek, amik napnyugtakor �s napkeltekor homokt�lcs�reket kavartak f�l a romok k�z�tt, �s arra a k�vetkeztet�sre jutottam, hogy a jelens�gben nincsen semmi rendk�v�li. �gy v�ltem, a l�g�ramlat egy rejtett barlangba vezeto hasad�kb�l j�het, �s figyelemmel k�s�rtem a homokfelho �tj�t, h�tha siker�l megtal�lnom az eredet�t. R�j�ttem, hogy a sz�l egy templom s�t�t ny�l�s�b�l t�madt, mely nagy t�vols�gban, m�r-m�r l�t�t�vols�gon k�v�l volt tolem, d�li ir�nyban. Nagy f�rads�ggal elindultam a fullaszt� homokf�v�sban a ny�l�s fel�, s amint k�zelebb �rtem, l�ttam, hogy magasabb az �sszes t�bbin�l, �s kor�ntsem torlaszolja el annyira a felgy�lemlett homok. Be is l�ptem volna rajta, ha a jeges l�g�ramlat egy rendk�v�li ereju sz�ll�k�se nem f�ja el majdnem a f�kly�m l�ngj�t. Or�lt h�vvel, f�lelmetesen ny�sz�r�gve t�dult elo a s�t�t hasad�kb�l, homokot sz�rva a titokzatos romokra. Hamarosan azonban lecsillapodott, azt�n eg�szen el�lt, �s a sz�llong� homok is kezdett le�lepedni; �m most mintha valami s�t�t jelenl�t lopakodott volna a v�ros k�s�rteties k�vei k�z�tt, �s mikor egy pillant�st vetettem a holdra, elmos�dottnak l�ttam, ak�rha remego v�zfelsz�nen t�kr�zodne. R�m�ltebb voltam, mint ok�t tudtam volna adni, de ahhoz nem el�gg�, hogy feledjem csod�k ut�ni szomj�hoz�somat; �gy h�t amint a sz�l eg�szen el�lt, bemer�szkedtem a s�t�t terembe, ahonnan t�madt.

Ez a templom, ahogy azt m�r a homlokzat�r�l is sejtettem, nagyobb volt azokn�l, amikben eddig megfordultam; felt�teleztem, hogy term�szetes barlang lehet, hiszen valahonnan szeleket vezet a v�rosba. Itt teljesen ki tudtam egyenesedni, de l�ttam, hogy a k�vek meg az olt�rok itt is ugyanolyan alacsonyak, mint a t�bbi templomban. A falakon �s a mennyezeten elso �zben tal�ltam nyom�t az osi n�p fest�szet�nek: fur�n kanyarg�, sz�nes s�vok voltak ezek, b�r legnagyobbr�szt kifakultak �s lepattogzottak. N�vekvo izgalommal fedeztem f�l azonban, hogy az olt�rok k�z�l kettot g�rbe vonalakb�l �ll�, faragott labirintusminta d�sz�t. Mikor f�kly�mat a magasba emeltem, a mennyezet alakja t�lont�l szab�lyosnak tunt nekem, hogysem term�szetes eredetu lehessen, �s elt�prengtem rajta, hogyan dolgozhattak ezek a t�rt�nelem elotti kofarag�k. A m�rn�ki tudom�nyuk minden bizonnyal igen fejlett lehetett. Azt�n a szesz�lyes l�ng egy f�nyesebb fellobban�sa megmutatta nekem, amit kerestem: egy ny�l�st, mely az ismeretlen m�lys�gekbe vetetett, ahonnan a hirtelen sz�l t�madt; s nekem egy pillanatra megroggyant a t�rdem, mikor l�ttam, hogy egy k�ts�gk�vul mesters�ges eredetu, kicsiny kapur�l van sz�, amit a koszikl�b�l faragtak ki. Betartottam a ny�l�sba a f�kly�mat, s egy alacsony mennyezetu, s�t�t alagutat pillantottam meg, �s nagyon kicsi, meredeken lejto l�pcsofokok v�gel�thatatlan sor�t. �r�kk� l�tni fogom ezeket a l�pcsoket �lmaimban, mert az o r�v�k�n d�bbentem r�, hogy mit jelentenek. Ott �s akkor m�g azt sem igaz�n tudtam, l�pcsofokoknak nevezzem-e oket, vagy puszta l�bt�maszoknak, olyan meredek sz�gben vezettek lefel�. Elm�mben �r�lt �tletek kavarogtak, s az arab pr�f�t�k szavai �s int�sei mintha sz�rnyakon sz�lltak volna �t a sivatag f�l�tt, az emberek sz�m�ra ismert f�ldekrol a n�vtelen v�rosig, amelynek senki sem mer�szelt nevet adni. M�gis csup�n egy pillanatig haboztam, azt�n bel�ptem a kapun, �s �vatosan nekiv�gtam a l�pcsonek, h�ttal elore, mintha l�tr�n m�szn�k lefel�.

Csak hagym�zas l�z�lomban, k�b�t�szerm�morban vagy del�riumban �lhet �t az ember olyan lid�rcnyom�sos utaz�st, mint az eny�m volt. A keskeny j�rat v�ge�rhetetlen�l vezetett lefel�, ak�r egy titokzatos, elvar�zsolt k�t, s a fejem f�l� tartott f�klya k�ptelen volt bevil�g�tani az ismeretlen m�lys�get, amely fel� araszoltam. Minden ido�rz�kemet elvesz�tettem, �s arr�l is megfeledkeztem, hogy az �r�mra n�zzek, noha elsz�rnyedtem, ha belegondoltam, mekkora t�vols�got tehettem m�r meg. Az ir�ny �s a meredeks�g foka v�ltoz� volt, s egyszer egy hossz�, alacsony, v�zszintes alag�tba jutottam, ahol l�bbal elore kellett tov�bb cs�sznom-m�sznom a szikl�s talajon, mik�zben a f�kly�t karhossznyira tartottam a fejem m�g�tt. A j�rat m�g ahhoz sem volt el�g magas, hogy felt�rdepeljek. Ut�na m�g t�bb meredek l�pcsofok k�vetkezett, s �n tov�bbra is k�b�n k�sztam lefel�, mikor halv�nyulni kezdo f�kly�m l�ngja kialudt. Azt hiszem, akkor �szre sem vettem, mert mikor v�gre feltunt, hogy vaks�t�t van, m�g mindig g�rcs�sen markolva tartottam magam f�l�, mintha �gne. A k�l�n�s �s ismeretlen dolgok ir�nt t�pl�lt epedo v�gy, amely vil�gj�r�v� �s t�voli, osi, tiltott helyek gyakori l�togat�j�v� tett, most kiz�kkentett kiss� lelki egyens�lyomb�l.

Gondosan �sszegyujt�tt, d�moni tud�skincsem t�red�kei villantak �t a s�t�tben az agyamon; szentenci�k Alhazredtol, az or�lt arabt�l, kivonatok Damascius apokrif hagyat�k�b�l, verssorok Walther von Metz eszelos Image du Mond f�b�l. K�l�n�s id�zeteket hajtogattam. Afr�szij�br�l motyogtam magam el�, meg a d�monokr�l, akik vele egy�tt haj�ztak le az Oxuson, k�sobb pedig egyre csak Lord Dunsany valamelyik elbesz�l�s�bol ism�telgettem egy mondatot: "A vermek n�ma feketes�ge". Egy �zben, mikor a kapaszkod� k�l�n�sen meredek volt, monoton hangon addig id�ztem valamit Thomas Moore-t�l, m�g meg nem ijedtem tole, �s abba nem hagytam:

"S�t�ts�g bugyborog a mondhatatlan �jben,

Boszork�ny �stje forr a holds�t�tt feny�ren.

L�p�st ne v�ts, figyelj: a m�lys�g torka elnyel,

Szornym�vu szakad�k, eltelve rettenettel!

Szemei ameddig ell�t: csupasz falak siv�ran;

Szurokko f�nye csillan az �js�t�t vil�gban.

Alant iszap gy�lemlik; pokolfoly�k ok�dj�k

Az alvil�g f�rtelmes partira."

Az ido megszunt l�tezni sz�momra, mikor l�bam �jra v�zszintes talajt �rt, s egy olyan helyen tal�ltam magam, mely valamivel magasabb volt a k�t kisebb templom belso ter�n�l, amikhez k�pest imm�r alvil�gi m�lys�gbe jutottam. �llva ugyan nem, t�rdelve azonban ki tudtam egyenesedni, �s tal�lomra t�bl�boltam fel-al� a vaks�t�tben. Hamarosan r�j�ttem, hogy egy keskeny folyos�n vagyok, amelynek fal�t �vegtetovel ell�tott fal�d�k szeg�lyezik. Az, hogy ezen az osi, mindenki �ltal elfelejtett helyen gyalult f�t �s �veget tal�lok, eg�szen megborzongatott, ha az ebbol ad�d� lehets�ges k�vetkeztet�sekre gondoltam. A l�d�k szab�lyos t�rk�z�kben sorakoztak a folyos�fal ment�n, hossz�k�sak voltak �s viszonylag laposak; m�ret�k �s alakjuk egyar�nt h�tborzongat� m�don kopors�kra eml�keztetett. Mikor n�h�nyat megpr�b�ltam arr�bb tolni, tov�bbi vizsg�l�d�s c�lj�b�l, konstat�lnom kellett, hogy a talajhoz vannak eros�tve.

R�j�ttem, hogy a folyos� nagyon hossz�, ez�rt h�t g�rnyedt tart�sban, futva megindultam elore; ha lett volna szemp�r, amely k�pes �thatolni a teljes s�t�ts�gen, bizony�ra borzaszt� l�tv�nynak tal�l. K�zben idonk�nt leh�z�dtam oldalra, hogy megbizonyosodjak r�la, folytat�dnak-e m�g a falak �s a l�d�k. Az ember hozz� van szokva a vizu�lis gondolkod�shoz, �gyhogy a v�g�n szinte m�r nem is t�rodtem a s�t�ts�ggel, �s magam el� k�pzeltem a v�gtelen fa- �s �vegfolyos�t alacsony mennyezetu egyhang�s�g�ban, mintha l�tn�m.

�s azt�n, a le�rhatatlan izgalom egy sz�rnyus�ges pillanat�ban, val�ban l�ttam is. Hogy k�pzelg�seimet mikor v�ltotta f�l a t�nyleges l�t�s, meg nem mondhatom; �m egy ido ut�n valahol el�l halv�ny dereng�s tunt fel, s �n hirtelen r�d�bbentem, hogy ki tudom venni a folyos� �s a l�d�k elmos�dott k�rvonalait, amit valami ismeretlen, f�ldalatti foszforesszencia tesz lehetov�. Egy darabig minden ugyanolyannak tunt, mint azt lefestettem magamnak, mivel a dereng�s rendk�v�l halov�ny volt, ahogy azonban teljesen g�piesen tov�bb botork�ltam a k�l�n�s f�ny fel�, r� kellett j�nn�m, hogy elk�pzel�seim meglehetosen pontatlanok voltak. A folyos� nem volt idor�gta romhalmaz, mint odaf�nt a v�rosban a templomok, hanem sokkal ink�bb az �ltalam ismert legcsod�latosabb �s legegzotikusabb muv�szet p�ratlan remeke. A falakon mer�sz k�pzeloerorol tan�skod�, lenyug�zoen pomp�s fresk�k k�vett�k egym�st, vonalvezet�s�ket �s sz�nvil�guk le�rhatatlan volt. A l�d�k valami k�l�nlegese, aranysz�nu f�b�l voltak, csod�latos �vegfedelekkel, �s olyan l�nyek mumifik�lt test�t tartalmazt�k, melyek groteszks�g�kben a legvadabb emberi �lmokat is t�lsz�rnyalt�k.

Ezekrol a monstrumokr�l lehetetlen lenne pontos le�r�st adni. H�lloszeruek voltak, s alakjuk r�szint a krokodilra, r�szint a f�k�ra, r�szint pedig olyan dolgokra eml�keztetett, amikrol egyetlen term�szettud�s �s paleontol�gus sem hallhatott soha. Ami a m�retuket illeti, k�r�lbel�l akkor�k voltak, mint egy kistermetu ember, mellso v�gtagjuk pedig roppant furcsa, tagolt ny�lv�nyokban v�gzod�tt, melyek megd�bbentoen hasonl�tottak az emberi k�zre �s ujjakra. �m a fej�k - melynek k�rvonala minden ismert biol�giai alapelvnek ellentmondani l�tszott - volt a legk�l�n�sebb. Ezeket a l�nyeket semmivel sem lehetett �sszehasonl�tani - hirtelen anal�gi�k villantak �t az agyamon a macsk�val, a buldoggal, a legend�s szat�rral �s az emberrel. M�g Jupiternek mag�nak sem lehet ilyen eloreugr� homloka. Az orr hi�nya �s az allig�torszeru �llkapocs pedig egyszer s mindenkorra a rendszertan valamennyi ismert kateg�ri�j�n k�v�l jel�lte ki ezeknek a teremtm�nyeknek a hely�t. Egy darabig elvitatkozgattam �nmagammal arr�l, hogy igaziak-e a m�mi�k, h�tha m�gis mesters�gesen �sszef�rcelt b�lv�nyoknak bizonyulnak; v�g�l azonban arra a meggyozod�sre jutottam, hogy val�ban egy �z�nv�z elotti fajt k�pviselnek, amely akkor �lhetett, mikor a n�vtelen v�ros m�g �llt. Groteszk k�lsej�kre az tette fel a koron�t, hogy pomp�s, dr�ga ruh�kba voltak �lt�ztetve, s val�s�ggal elhalmozt�k oket arannyal, �kszerekkel, meg valami ismeretlen, csillog� f�mbol k�sz�tett d�szt�rgyakkal.

Ezeknek a cs�sz�m�sz�knak egykor bizony�ra nagy jelentos�get tulajdon�thattak, mert elso helyen �lltak a falakat �s a mennyezetet d�sz�to fresk�k �br�zol�sai k�z�tt. A muv�sz �sszehasonl�thatatlan �gyess�ggel mutatta be oket a maguk saj�t vil�g�ban, ahol v�rosokat emeltek �s kerteket telep�tettek, melyek az o m�reteikhez voltak igaz�tva; nem tudtam elhessegetni magamt�l a gondolatot, hogy k�pekben �br�zolt t�rt�net�k allegorikus, �s bizony�ra annak a n�pnek a fejlod�s�t mutatja be, amelyik b�lv�nyk�nt im�dta oket. Ezek a teremtm�nyek, tunodtem, ugyanazt jelenthett�k a n�vtelen v�ros lak�inak, mint az anyafarkas R�m�nak, vagy a totem�llat egy indi�nt�rzsnek. Ennek a felt�telez�snek a felhaszn�l�s�val nagy vonalakban rekonstru�lni tudtam a n�vtelen v�ros csod�latos eposz�t; egy hatalmas, tengerparti metropolisz t�rt�net�t, amely azokban az idokben uralta a vil�got, mielott m�g Afrika felbukkant volna a habokb�l, majd hosies k�zdelm�t, mikor a tenger visszah�z�dott, �s a sivatag benyomult a term�keny v�lgybe, ahol a v�ros �llt. L�ttam h�bor�it �s diadalait, neh�zs�geit �s veres�geit, v�g�l pedig a sivataggal v�vott borzalmas harc�t, mikor is - itt jelk�pesen groteszk h�llok k�p�ben �br�zolt - emberek ezrei k�nyszer�ltek arra, hogy v�sovel �s cs�k�nnyal megd�bbento m�don utat t�rjenek maguknak a szikla�gyon kereszt�l egy m�sik vil�gba, amelyrol pr�f�t�ik adtak h�rt nekik. Mindez lenyug�zoen f�lelmetes �s val�szeru volt, s f�lre�rthetetlen�l �sszef�gg�tt a m�lys�gbe vezeto rettenetes utaz�sommal. M�g a j�ratokat is felismertem. Ahogy a folyos� v�g�n derengo vil�goss�g fel� k�sztam, figyelemmel k�s�rhettem a festett eposz k�sobbi fejezeteit is: a n�p b�cs�j�t, amely t�zmilli� �vig �lt a n�vtelen v�rosban �s a k�rnyezo v�lgyekben. Lelk�k visszaborzadt tole, hogy v�gleg elhagyja azt a helyet, ahol a test�k oly sok�ig idoz�tt, ahol nom�d t�rzsekben telepedtek le, amikor a vil�g m�g ifj� volt, s ahol tulajdon kez�kkel faragt�k ki a szuz koszikl�b�l a term�szet muv�nek tuno szent�lyeiket, amiket sosem szuntek meg tiszteletben tartani. Most, a jobb megvil�g�t�sban, behat�bb tanulm�nyoz�snak vetettem al� a k�peket; k�zben sz�ntelen�l eml�keztettem magam, hogy a k�l�n�s h�llok az ismeretlen embereket jelk�pezik, �s elt�prengtem a n�vtelen v�rosban uralkod� szok�sokon. Sok dolog saj�tos �s megmagyar�zhatatlan volt. Ez a kult�ra, amely saj�t �r�ssal is rendelkezett, nyilv�n j�val magasabb szintet �rt el, mint Egyiptom �s K�ldea �sszehasonl�thatatlanul k�sobbi civiliz�ci�i, m�gis akadtak k�l�n�s hi�nyoss�gok. �gy p�ld�ul egyetlen olyan jelenetet sem tal�ltam, ami a hal�llal vagy a temetkez�si szok�sokkal foglalkozott volna, kiv�ve azokat, amelyek h�bor�kr�l, eroszakoss�gr�l �s j�rv�nyokr�l sz�moltak be. Csod�lkoztam, hogy milyen tart�zkod�ssal viszonyultak a term�szetes hal�l gondolat�hoz. �gy tunt, mintha a halhatatlans�g eszm�j�t �polt�k volna, egyfajta buzd�t� ill�zi�k�nt.

A folyos� v�g�hei m�g k�zelebb olyan fresk�kra bukkantam, melyek rendk�v�l festoiek �s szokatlanok voltak. Kontrasztokban d�s �br�zol�sok voltak ezek az elhagyott �s mind ink�bb romba dolo n�vtelen v�rosr�l, illetve a k�l�n�s, �j, paradicsomi birodalomr�l, ahov� a v�ros n�pe utat t�rt mag�nak a koszikl�ban. Az ilyen k�pek a v�rost �s a sivatagos v�lgyet mindig holdf�nyben mutatt�k, a meghasadt falak f�l�tt aranysz�n dereng�s lebegett, utalva a letunt idok �deni t�k�letess�g�re, k�s�rteties �s val�tlan muv�szi �br�zol�sban. A paradicsomi jelenetek m�r-m�r t�l szokatlanok voltak, hogy val�dinak tartsam oket: az �r�kk�tart� napf�ny rejtett vil�g�r�l reg�ltek, melyben csodasz�pv�rosok v�ltakoznak �teri v�lgyekkel �s dombokkal. V�g�l a muv�szi hanyatl�s jeleit v�ltem �szrevenni. A festm�nyek imm�r t�volr�l sem voltak olyan remek�l kivitelezve, mint a kor�bbi �br�zol�sok, �s sokkal bizarrabbnak tal�ltam oket a legval�tlanabb, leg�br�ndosabb darabokn�l is, amiket a folyos� elozo szakaszain ny�lt alkalmam megfigyelni. �gy tunt, a r�gi faj fokozatos degener�l�d�s�t t�kr�zik, amihez egyre n�vekvo kegyetlens�g t�rsult a k�lvil�ggal szemben, ahonnan a sivatag elozte oket. Az emberalakok - tov�bbra is a szent h�llokkel jelk�pezt�k �ket - mind jobban elkorcsosultak, b�r a lelk�k, mely m�g mindig ott lebegett a romok f�l�tt, ezzel egyenes ar�nyban lett egyre hatalmasabb. A torz testu papok pomp�zatos pal�stokba burkolt h�llosz�rnyek k�p�ben �tkozt�k el a fenti Teveg�t �s mindenkit, aki bel�legzi, egy borzalmas z�r�jelenet pedig egy primit�vnek l�tsz� embert �br�zolt - tal�n az antik Ir�mnek, az Oszlopok V�ros�nak valamelyik elofut�r�t -, amint a r�gi n�p tagjai darabokra t�pik.

Eszembe jutott, mennyire rettegnek az arabok a n�vtelen v�rost�l, �s �r�ltem neki, hogy - ettol az egy helytol eltekintve - a sz�rke falak �s monolitok d�sztelenek �s csupaszok.

Mik�zben ezt a t�rt�nelmi falifestm�ny-sorozatot tanulm�nyoztam, majdnem el�rtem az alacsony folyos� v�g�t, �s egy ny�l�sra lettem figyelmes; innen �radt a foszforeszk�l� dereng�s. Odam�sztam, �s hangosan felki�ltottam meglepet�semben, mert a kapuny�l�s m�g�tt nem �j, vil�gosabb termek voltak, hanem egynemuen sug�rz�, v�gel�thatatlan ur; tal�n akkor l�that ilyet az ember, ha a Mount Everest cs�cs�r�l lepillant a v�gtelen k�dtengerre. M�g�ttem egy annyira sz�k folyos�, hogy fel sem tudok benne egyenesedni - elottem a f�ldalatti ragyog�s v�gtelens�ge. A kapuny�l�st�l egy l�pcsosor vezetett lefel� a m�lybe - rengeteg apr�, meredek fok, ak�rcsak a n�vtelen v�ros alatt megh�z�d�, s�t�t j�ratokban -, �m a f�nylo k�dfelhok n�h�ny l�b ut�n teljesen elnyelt�k oket. A bal falhoz kihajtva egy hihetetlen�l vastag, fant�ziad�s dombormuvekkel d�sz�tett, massz�v r�zkaput l�ttam; ha becsukj�k, az eg�sz f�nyvil�got elz�rhatj�k vele a vaks�t�t alagutakt�l �s a szikl�ba v�gott j�ratokt�l. A l�pcsore n�ztem, �s egyelore nem mertem r�l�pni. Meg�rintettem a r�zkaput, de k�ptelen voltam megmozd�tani. Azt�n elter�ltem a kopadl�n: l�zasan l�kteto elm�mben csod�latos gondolatokat rajzottak, melyeket hal�lszeru kimer�lts�gem sem tudott eluzni.

Ahogy csukott szemmel, nyugodtan fek�dtem a k�v�n, �s �tadtam magam a gondolataimnak, n�mely k�r�lm�ny, amit a fresk�kon csak fut�lag vettem �szre, most �j, borzalmas jelent�startalmat kapott. K�pek, melyek vir�gkora telj�ben mutatj�k a n�vtelen v�rost - a k�rnyezo v�lgy �s a t�voli vid�kek n�v�nyzete, melyekkel kalm�rai kereskednek. Ez az alleg�ria a cs�sz�m�sz� l�nyekkel, �ppen �ltal�nos �rv�nye miatt, igazi rejt�ly volt a sz�momra, �s eltunodtem rajta, vajon mi�rt ragaszkodtak hozz�juk ennyire a t�rt�netfestok. A fresk�kon olyan m�retar�nyban �br�zolt�k a n�vtelen v�rost, amely pontosan megfelelt a h�llok�nek. Elmerengtem, milyen nagyszeruek lehettek az igazi m�retei, s k�zben egy pillantra eszembe jutottak bizonyos szab�lytalans�gok, melyekre a romok k�z�tt figyeltem fel.

K�l�n�snek tal�ltam elosz�r is az osi templomok �s f�ldalatti j�ratok alacsonys�g�t, amiket k�ts�gk�v�l az ott tisztelt h�lloistens�gekre val� tekintettel alak�tottak ki �gy, noha a h�vek sz�ks�gk�pp n�gyk�zl�bra k�nyszer�ltek. Tal�n a szertart�sok k�vetelt�k meg a cs�sz�s-m�sz�st, hogy ezzel is a groteszk l�nyeket ut�nozz�k. �m semmif�le vall�si te�ria nem szolg�lhatott r� magyar�zattal, hogy a borzalmas, f�ldalatti kaptat�knak mi�rt kell ugyanolyan alacsonynak lenni�k, mint a templomoknak, helyenk�nt m�g alacsonyabbnak is, �gyhogy m�g felt�rdelni sem lehet benn�k. Mikor a cs�sz�m�sz� sz�rnyekre gondoltam, melyeknek iszony�, mumifik�lt tetemei alig n�h�ny l�p�sre volt tolem, ism�t reszketni kezdtem f�lelmemben, k�l�n�s k�pzett�rs�t�sok villantak �t az agyamon, �s visszaborzadtam a gondolatt�l, hogy tal�n a szerencs�tlen vadember kiv�tel�vel, akit az utols� k�pen darabokra t�pnek, �n vagyok az egyetlen emberi l�ny az oskori �let rothad� eml�kei �s beteg szimb�lumai k�z�tt.

�m mint nyughatatlan v�ndor�veim sor�n mindig, a v�gy most is csakhamar eluzte sz�vembol a retteg�st; mert a f�nylo m�lys�g �s az, amit rejthetett, olyan feladatot jelentett, ami m�lt� egy igazi kutat�hoz. Nem k�telkedtem benne, hogy a furam�d kicsiny fokokb�l �ll� l�pcsosor v�g�n a rejtelmek titokzatos vil�ga v�r r�m, �s rem�ltem, hogy odalent olyan nyomokat is tal�lok a n�vtelen v�ros lak�it�l, amilyenekkel a folyos� falsfestm�nyei nem szolg�ltak. A fresk�k bemutatt�k e f�ldalatti birodalom hihetetlen v�rosait �s v�lgyeit, s fant�zi�m m�r a dicsos�ges, hatalmas romokn�l idoz�tt, melyek odalent v�rnak re�m.

A f�lelmem val�j�ban ink�bb a m�ltnak sz�lt, mint a jelennek. Sem a testi k�nyelmetlens�g a d�gl�tt h�llokkel �s �z�nv�z elotti fresk�kkal telezs�folt, sz�k folyos�kon, melyek m�rf�ldekkel az �ltalam ismert vil�g alatt h�z�dnak, sem a titokzatos f�nyek �s k�d�k birodalm�nak lenyug�zo l�tv�nya nem volt �sszem�rheto azzal a hal�los fenyegetetts�ggel, amit e hely iszonytat� kora l�tt�n �reztem. A n�vtelen v�ros �don k�veibol �s szikl�ba v�jt templomaib�l oly sz�rnyu r�gis�g sug�rzott fel�m, hogy felbecs�lni is k�ptelen voltam, s az utols� fresk�kon �br�zolt megd�bbento t�rk�pek olyan tengereket �s sz�razf�ldeket mutattak, amikrol mit sem tud az emberi nem, csup�n itt-ott bukkant f�l egy ismeros k�rvonal. Hogy mi t�rt�nhetett az utols� festm�nyek keletkez�se �ta eltelt geol�giai korszakokban, mi�ta a hal�lba menetelo osfaj fejet hajtott a pusztul�s elott, azt senki sem tudta volna megmondani. Ezekben az �don barlangokban �s az alattuk elter�lo f�nybirodalomban hajdan ny�zsg�tt az �let, most viszont egyed�l voltam a besz�des maradv�nyokkal, �s beleremegtem, ha a v�ghetetlen idore gondoltam, melynek sor�n ezek a n�ma eml�kek elhagyottan ork�dtek a siv�r pusztas�g felett.

Hirtelen ism�t elfogott az akut f�lelem egyik rohama, ami szab�lyos idok�z�nk�nt �rr� lett rajtam, mi�ta elosz�r pillantottam meg a hideg holdf�nyben a borzalmas v�lgyet �s a n�vtelen v�rost; minden kimer�lts�gem dac�ra esetlen�l �lo helyzetbe torn�ztam magam, �s a s�t�t folyos�ra meredtem, a k�lvil�gba vezeto alagutak fel�. �rzelmeim ugyanazok voltak, mint amelyek az �j lesz�lltakor mindig ki�ld�ztek a n�vtelen v�rosb�l, �s ugyan�gy nem tudtam r�juk magyar�zatot adni, mint az el�z� alkat inakn�l. R�ad�sul a k�vetkezo pillanatban �jabb sokk �rt, ez�ttal egy hirtelen zaj form�j�ban - ez volt az elso hang, ami megt�rte a s�ri m�lys�gek t�k�letes csendj�t. M�ly, halk ny�sz�rg�s volt, mintha elk�rhozott lelkek serege von�tana a t�volban, �s abb�l az ir�nyb�l j�tt, amerre n�ztem. Egyre hars�nyabb lett, m�g v�g�l borzaszt� erovel visszhangzott a szuk folyos�n, ugyanakkor pedig gyorsan eros�do, hideg l�ghuzatra lettem figyelmes, amely ugyancsak az alag�t �s a fenti romok fel�l j�tt. A huzat �rint�se kiss� helyrebillentette a lelki egyens�lyomat, mert azonnal eszembe jutott, hogy a m�lys�gbe ny�l� bej�ratn�l minden napnyugtakor �s napkeltekor hirtelen sz�ll�k�sek t�madnak; ezek k�z�l vezetett az egyik a titkos j�ratok nyom�ra. �r�mra pillantva l�ttam, hogy nemsok�ra virrad, �gy h�t �sszeszedtem magam, �s szembeszeg�ltem a sz�lviharral, amely visszasz�guldott barlangi otthon�ba, amit alkonyatkor hagyott el. F�lelmem eleny�szett, mert a mindennapos term�szeti jelens�geknek megvan az a tulajdons�ga, hogy eloszlatja az ismeretlentol val� retteg�st

Egyre tombol�bban �radt a rikoltoz�, panaszos �ji sz�l a f�ldm�ly belsej�be. Ism�t lefek�dtem, �s hi� igyekezettel pr�b�ltam megkapaszkodni a kopadl�ban, nehogy a vihar a kapunyit�son kereszt�l a f�nyt� k�dbe sodorjon. Nem sz�m�tottam r�, hogy ilyen eros lesz, �s amikor testem csakugyan cs�szni kezdett a m�lys�g fel�, egyszerre ezernyi �j borzalom, f�lelem �s sz�rnyu fant�ziak�p kavarodott fel agyamban. A vihar rosszindulata rettenetes gondolatokat h�vott �letre bennem, s ism�t borzongva hasonl�tottam �ssze magam az egyetlen ember�br�zol�ssal azon az iszony� folyos�n, a f�lvad f�rfivel, akit a n�vtelen faj darabokra t�pett - mert az �rv�nyt� l�ghuzat �rd�gi erej�ben mintha valami bossz�szomjas d�h bujk�lt volna, j�r�szt tehetetlen ugyan, �m ann�l hevesebb. Azt hiszem, a v�g�n �r�lten sikoltoztam - majdnem elvesztettem az eszem - de ha megh�borodok, ki�lt�saim mind�r�kre belevesznek a b�mb�lo sz�lszellemek s�t�ni b�bel�be. Megk�s�reltem szembesz�llni a gyilkos, l�thatatlan �radattal, de teljesen tehetetlen voltam: lassan �s k�rlelhetetlen�l cs�sztam a k�dvil�g fel�. Val�sz�nuleg teljesen megzavarodhattam, mert eml�kszem r�, hogy az or�lt arab, Alhazred dal�t motyogtam magam el�, aki megsejtett valamit a n�vtelen v�ros l�nyeg�rol:

"Meghalni nem halhat meg az,

Mi �r�kk�tig �ll,

Sz�ml�latlan korok sor�n

Eny�szik - a Hal�l"

Csak a sivatag zord istenei a tud�i, mi is t�rt�nt val�j�ban, mif�le le�rhatatlan harcokon �s megal�ztat�sokon estem �t a s�t�tben, �s a pokolnak mely angyala vezetett vissza az �letbe, ahol �r�kk� eml�keznem kell, �s reszketnem az �ji sz�lben, m�g a feled�s - vagy valami rosszabb - k�rlelhetetlen�l el nem ragad. T�rt�netem iszony�an term�szetellenes �s hatalmas - t�l t�vol �ll az emberi felfog�st�l, semhogy b�rki is elhiggye, hacsak a cs�ndes, el�tkozott kora hajnali �r�kban nem, mikor makacsul ker�li ot az �lom.

Mondtam, hogy a tombol� sz�lvihar haragja pokoli volt, egyenesen kakod�moni, �s ny�sz�rgo hangj�b�l csak �gy s�t�tt a siv�r �r�kk�val�s�gok folyam�n felgy�lemlett minden rosszindulat. �s hirtelen ez a hang, b�r kezdetben csup�n m�g zavarosabbnak tunt, l�kteto agyamnak valamely h�ts� zug�ban nyelvi form�t kezdett �lteni, s �n az e�nokkal ezelott Ietunt korok megsz�ml�lhatatlan titk�nak s�rja m�ly�n, m�rf�ldekkel az emberek �j hajnalra virrad� vil�ga alatt, idegen sz�rnyek iszony� �tkait �s morg�s�t hallottam. �s amikor megfordultam, a k�d�s m�lys�g f�nylo �ter�re kirajzol�dva megpillantottam azt, ami a folyos� s�t�t h�ttere elott nem volt l�that� - az orj�ngo s�t�nok lid�rcnyom�sos hord�j�t; egy olyan faj gyul�lettol eltorzult pof�j�, groteszk�l kicicom�zott, f�lig �ttetszd �rd�geit, amit semmi m�ssal nem lehet �sszet�veszteni - a n�vtelen v�r�s cs�sz�m�sz� h�llosz�rnyeit.

�s mikor a sz�l el�lt, egyszeriben a f�ld m�h�nek szellemj�rta s�t�tj�ben tal�ltam magam, mert az utols� rikoltoz� l�ny m�g�tt becsap�dott a bronzkapu, k�b�t�, f�mes robajjal, melynek visszhangja eljutott a k�lvil�gra, hogy a keld napot �dv�z�lje, mint Memn�n a N�lus partj�n.